Mi a Harcművészet, és mi nem az?
A mai harcművészetek az ókori és középkori harctéri küzdelem különböző formáiból alakultak ki, főként békeidőben, a tudás megőrzésének céljából. Idővel a katonai képzésektől teljesen különváltak és a hétköznapi emberek szabadidős elfoglaltságaként nyertek új értelmet. A harcművészetek tehát tulajdonképpen harci témájú mozgásművészetek. Elsődleges céljuk a harccal kapcsolatos mozgásformák és technikai fogások tanulása és gyakorlása, stílusonként más-más szemszögből és általában egy bizonyos területre fókuszálva. Ezen felül egyes stílusok kiegészültek a harchoz kapcsolódó egyéb témakörökkel, például kulturális elemek, spiritualitás, filozófia, gyógyítás, aminek köszönhetően a harcművészetek világa rendkívül színes és sokoldalú. A komplexebb harcművészetek egyszerre több témát is felölelhetnek (pl. Ninjutsu, Silat, Kung Fu), viszont egy adott téma legrészletesebb megismeréséhez általában egy specializáltabb stílust érdemes tanulni (pl. Karate – ütések, Jujutsu – ízületfeszítések, Battojutsu – kardhasználat).
Fontos megjegyezni, hogy a harcművészetek, a küzdősportok, az önvédelmi képzések, és a katonai képzések valamelyest egymással átfedő, de teljesen külön csoportokat alkotnak. A küzdősportokat leginkább a versenyzés, valamint az ezzel járó sport-szemlélet, szabályrendszer és az erre célzott felkészülés különíti el a többi kategóriától. Az önvédelmi képzések – már a színvonalasabbak – nagyrészt a veszélyes helyzetek elkerüléséről és a konfliktuskezelésről szólnak, illetve adnak egy mindenki által elsajátítható, alapvető fizikai ellenállási képességet, mivel itt ez a legcélszerűbb. Ezektől lényegüket tekintve teljesen különböznek a katonai rendszerek, melyek a komoly fizikai és közelharci képzés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a legkorszerűbb felszerelések és fegyverek használatára, valamint a teljes katonai arzenál összehangolt működéséhez szükséges taktikára. Ezek mellett vannak még félkatonai és civil harci rendszerek, képzések, amelyek bárki számára elérhetőek, és egy-egy speciálisabb területre fókuszálva nyújtanak alapos, mélyreható ismereteket (pl. lövészet, késharc, épületharc). Így már könnyen belátható, hogy az átfedések ellenére miért is érdemes ezeket külön kategóriaként kezelni, és nem összekeverni, vagy összehasonlítgatni. Mindegyiknek más a célja, a célközönsége, az erősségei és hiányosságai, amelyeket figyelembe véve eldönthetjük, hogy nekünk melyik kategória, és azon belül melyik rendszer, vagy stílus a legmegfelelőbb.
A Zenshin Harcművészeti Központ három különböző harcművészetre épül (Seibukan Jujutsu, Ninjutsu, Battojutsu), melyek önmagukban is elég széles spektrumot fednek le, azonban fontosnak tartjuk más stílusok és egyéb harccal kapcsolatos sportok, képzések, tudásanyagok elismerését és tiszteletben tartását, így adott esetben a gyakorlásukat is örömmel fogadjuk. Előbb-utóbb úgyis rá kell jönnünk, hogy igazából mind ugyanazt tanuljuk, csak más-más megközelítésből, illetve az emberiség kollektív (harci) tudása hatalmas, így bőven van mit tanulni akár életünk végéig. A tapasztalt harcművészek emiatt egyre több azonosságot és átfedést képesek felfedezni a különböző stílusok között, és bármely más irányzat tanulásával fejleszteni tudják a meglévő tudásukat. Sőt, megfelelő alázattal és nyitottsággal a világon szinte bárhol találhatunk hasonlóan barátságos harcművészeket, klubokat, Dojo-kat, ahol nyitottak egy-egy közös beszélgetésre, edzésre, vagy akár szemináriumra is, hiszen ők már tudják, mennyit lehet tanulni egymástól. Ők már értik, mi harcművészek mind egy csapat vagyunk.