Rangok és Szintek a Harcművészetekben
A japán eredetű harcművészetekben (és küzdősportokban) általánosnak mondható, hogy a tanulási folyamatot egymás után következő szintekre tagolják. Ez leggyakrabban 10 feketeöves szintet (Dan) jelent, amelyek közül a legelső szint (Shodan) van felosztva 5-10 kisebb, színesöves fokozatra (sárga öv, zöld öv, stb.). Ez a módszer egy jól felépített, könnyebben tanulható rendszert eredményez, és segít átláthatóbbá tenni azt a rengeteg technikát és gyakorlatot, amelyet egy-egy stílus magában foglal. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a különböző harcművészetek által lefedett tudásanyagok mennyisége és összetettsége egyátalán nem azonos, az egyes szintekre tagolt részletek pedig még kevésbé összevethetőek egymással.
Például, az Aikido első feketeöves szintjét 1-2 év alatt el lehet érni, majd ezután még három további fokozaton keresztül, egészen a 4. Dan-ig tanulhatunk új technikákat, az 5. Dan-tól felfelé pedig már “csak” az oktatási tevékenység elismeréseként adományozzák az újabb fokozatokat, 5-10 évenként. Ezzel szemben a Brazil Jiujitsu (BJJ) rendszerét alkotó összes technika és fogás megtalálható az első feketeöves szint anyagában, amelynek elérése ennél fogva általában legalább 10 év, utána pedig a következő fokozatok megszerzése kizárólag a versenyzés, a tanítás, illetve az idő függvénye (szintenként 3-5-7 év). Végül, vannak olyan harcművészetek is, ahol egyátalán nincs időkorlát, viszont a rendszer összes fokozatához társul új technikai követelmény (pl. Battojutsu), illetve akadnak olyanok is, ahol a szabályozottság hiányából adódóan még az irányzaton belül is szinte minden Dojo-nak saját fejlődési- és szintanyag-rendszere van, emiatt pedig valójában senki nem tudja, hogy egy bizonyos fokozat pontosan mit is takar (pl. Bujinkan).
Már ennyi példából is jól látszik, hogy mekkora különbségek vannak az egyes irányzatok fejlődési és rangsorolási rendszerei között, valamint ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a stílusok által lefedett tematika még ennél is különfélébb lehet. A BJJ például szinte kizárólag földharcot tanít, a Battojutsu csak kardhasználatot, a Ninjutsu pedig annyira sokmindent, hogy felsorolni is nehéz lenne.
Mindenesetre, ezzel a témával kapcsolatban két fontos tanulságot érdemes megjegyezni. Egyrészt, teljesen felesleges és értelmetlen összehasonlítgatni a különböző harcművészetek egyes fokozatait (pl. Jujutsu vs Kenjutsu feketeöv). Másrészt, – kevés kivételtől eltekintve – az első feketeöves szint valójában csak a tanulásunk első lépcsőfoka, amikor az adott stílus teljes tudásanyagának egy kicsi és alapvető részletét már elsajátítottuk, a tanulás java azonban még hátravan. A feketeöves tehát nem feltétlen mester, de mindenképp egy haladó tanuló, aki kitartó munkával és gyakorlással elérte az általa választott harcművészet első igazi szintjét, ezzel bizonyítva a tanulás és fejlődés melletti elkötelezettségét.